A kompresszor
2009. december 13. - vasárnap | Szerző: admin
Mit lehet még írni a kompresszorról? Például egy novellát, amolyan blogolós stílusban. Ha már unjuk a sok szakmai és technikai információt, akkor pihentetőül é s kikapcsolódás gyanánt itt egy szórakoztató kis olvasmány, amely ugyan a kompresszorról szól, de azért mégsem egészen… Vagy talán még sokkal többről? Minden kiderül, ha tovább olvasol.
Kompresszor és más idegen szavak
Múltkor saját dugámba dőltem, amikor a lányomat helyesírásra akartam tanítani. Úgy látszik, mostanában kísértenek az idegen szavak (mint az aggregátor, kompresszor, kompromisszum, impresszió, impresszum). Pedig milyen távol áll tőlem, projektmenedzsertől a technika. Feleségem is gyakran vágja a fejemhez, olyan vagyok, mint egy laffadt labda vagy egy túlcsavart csavar, vagyis semmirekellő. Igaz, ami igaz: jobban kedvelem az evaluációt, a projektet, a SWOT-analízist, mint a konnektort vagy éppen az aggregátort, a kompresszorról már nem is beszélve. Ez utóbbiról, a kompresszorról akarok eszmét cserélni, mert annyira felbosszantott… és meg is leckéztetett.
A kompresszor és a légszomj
Már a hangzása olyan ingerlő: kompresszor, kompreszor, komppreszszsor, kopresszor. Süvítenek a sz-k, peregnek a pr-k. Az egyik tréningen fel is használtam az ötletet, amely a kompresszorról jutott eszembe. Az egyik ötvenes pasi kellő öngúnnyal és öniróniával ’mackós’-nak nevezte önmagát, be is indultak, és jöttek a ’szabadidős’-ök, ’melegítős’-ök. Azt adtam a tréningeseknek feladatul, hogy csináljanak antiszólistát. A tíz elem közé vegyék fel a nekik legkevésbé tetsző szavakat. Hiszed vagy nem, az összegyűlt mintegy 200 szó között – az életfunkciókra vonatkozó néven nevezők mellett – rengeteg vasas témájú volt (kazán, csapágy, generátor), és – láss csodát – felbukkant két tréningnő lapján a kompresszor is. Az indoklásukban az szerepelt, azért, mert szerintük a kompresszor szó légszomjat okoz. Hát ebben lehet valami.
A kompresszor szótagolása
Elégtételt éreztem a kipécézett szóval, a kompresszorral kapcsolatban: Akkor tehát nem csak nekem emelkedik tőle a gyomrom. Hiszen akárhogy próbálgatom, nem tetszik. Komp-resz-szor? Komp-resz-szor? Egyáltalán, melyik a jó elválasztás? És mi a csodából ered? Komp-resszor vagy kom-presszor? Sejtésem szerint (de majd pontosan utánajárok) az utóbbi: presszor, presszúra rejlik benne: vagyis nyomás. Tényleg, nyomás! Még össze kell állítanom a feladattervet.
Aggregátor, kompresszor és hasonló ketyerék
Túlvagyok a hosszú hétvégén, a kompresszor folyton kísért. Ismét közösségépítésen voltunk (de semmi wellness nem volt, hiába, kevesebb a pénz, még nem vagyunk túl a válságon). Pedig kompresszorolják, préselik belőlünk az időt, a tudást, az ötletet. Amikor ilyen kiadós tréning után hazatérek, a feleségem igazolva látja a fent már idézett mondatait (csak azért nem idézem ismét, mert én úgyis sokszor hallom, és nem is esik valami jól). Lányomra (akit itt csak Bütyinek fogok említeni) azért próbálok időt fordítani. Nem úgy, mint egykor apám meg a papa, akik folyton csak a kóterben bütyköltek (ha-ha-ha: Bütyi), csupa olaj volt a kezük a szereléstől. Ők szívesen megmutatták volna a golyóscsapágyakat, aggregátort, kompresszort meg az efféle ketyeréket, de én inkább az unokatesókkal (lányok voltak) szívesebben játszottam színházasdit meg doktorosat. Ki is maradt az életemből a férfias technika, még most sem tudom, hogy működik a kompresszor.
Kompromisszum és kompresszor
Ismét eltelt egy hét. Készítem a mappákat a projektnapra. De unom, kérem a lányomat, segítsen. Pattan is: iderak egy lapot, oda a reklámtollakat, rendezi a kulcstartókat, csoportosítja a szóróanyagokat, tépdesi az előző tréning jegyzeteit. Egyszer csak felvisít… „Apci, te mit csináltál? Még a tréningelőket is helyesírásra képezted? Nézd csak, miket írtak!”
És már olvassa is: aggregátor, szivattyú, kompresszor. „Tényleg, a kompromissszum és a kompresszor rokonságban vannak egymással?” Miket nem kérdez ez a lány! „Bütyi, hagyj már ezekkel a dilis szavakkal. Mindig csak a kompresszor meg aggregátor! Elegem van belőlük…” Ennyi elég is volt: odalett a segítségem. Bütyi kisomfordált a nappaliból. És egy picit magam láttam abban, ahogy rám zárta az ajtót. Hm, méghogy nem hasonlít rám!
Kompresszor akrosztichon
Csak Balatonfüreden, a szállodában vettem észre azt a cédulát, amelyen lányom már nem is annyira gyerekes írásával ez állt:
Kompresszor-kompromisszum akrosztichon apának
K-omoly voltál
O-tt a nappaliban,
M-ikor segíteni
P-róbáltam neked,
R-endbe szedni a papírokat.
E-gy szót
S-e szóltál,
S-egíteni akartam pedig.
Z-árd be csendben az ajtót, szóltál rám.
O-tt hagytalak, pedig
R-emek lett volna játszani.
Nem volt jó éjszakám.
A kompresszor és a gyerekek
Elgondolkodtak már önök, felnőttek, milyen érzékenyek a gyerekek. Erejük nem kilowattban és ehhez hasonlóban mérhető, nem úgy működnek, mint az áramfejlesztő vagy azok a fránya aggregátorok és kompresszorok, hanem… hanem érző lényként. Nem gépek, nem kompresszorok ők, hanem érző, bennünket, felnőtteket megszégyenítő erővel: szeretettel élő emberek. S van-e ennél nagyobb erő?
A születésnapom és a kompresszor…
Holnap lesz a születésnapom. Nem kerek, de azért mégis… Feleségem megvette már a közösen kiválasztott plazmatévét. Bütyi, ha nem vesz semmit, akkor is adott már a Kompresszor-kompromisszum akrosztichon apának című versével. Képes volt elrejteni függőlegesen a kompresszor szót a versébe. Sokat dolgozhatott vele, a kompresszor igen hosszú szó. Eléggé megfacsarta a szívemet. Ki ne kötne kompromisszumot ilyen kislánnyal? De főleg önmagával, hogy elfeledje a hétvégéket hétköznapokká összemosó tréningeket, a szállodaszobákat, az indikátorokat, az elégedettségméréseket, a minőségbiztosítást…
Kompresszor – képek – lapozó – scrapbook
Ízlett a pezsgő (tíz éve még elképzelni se mertem volna, hogy francia pezsgővel ünneplem a 42. születésnapomat), ízlett a lazacos előétel, kimondottan omlós volt a kijevi kotlet, és krémes volt a kedvenc a hozzá feltálalt püré, és kifogástalan volt (feleségem imádja csinálni) a terítés is. De legjobban Bütyi meglepije „ízlett”: egy lapozót csinált nekem. Képeket vágott ki, kézzel aláírta a nevüket (hogy megjegyezzem, és hogy bizonyítsa, ő is tudja a helyesírásukat). A lapozóban scrapbookolva (Bütyitől tanultam a szót, állítólag ez most igen menő – és nem csak a fiatalok körében) csupa olyan tárgy képe, amely tárgy az utóbbi időben „elrabolt” Bütyitől és Viótól (a feleségemtől – de érdekes, a nevét még csak most írtam le, hú). Két szalagocska között láttam a projektet, egy virág rajza díszítette a kompresszort (ezt a készüléket egy kompresszor gyártó cég katalógusából vágta ki a lányom), kék gyöngyöcske csillant meg a dugattyúnál, három gomb és egy masni között terpeszkedett egy dízelaggregátor… és egy teljes oldalt betöltött a menedzser, aki (talán nem is mellesleg) én voltam: fejem egy tavalyi fénykép, a testem tavaly, a kiránduláson készült (éppen alszom), a kezem pedig… éppen a konyakospoharat emeli…
Hm. Felnőtt a lányom???
A csattanó…
De mindezt le se írtam volna, ha nincsen ma. Ugyanis Vióval egy kicsit később ébredtünk. Még az ágyból néztük a plazmatévénket, és meghatottam átlapoztuk Bütyi meglepijét. Nézegettük, nézegettük, mire Vió tőle szokatlan módon felrikoltott. „Látod, amit én látok? Tegnap észre sem vettük! A kompresszort figyeld!” „Na de mit nézzek én azon a kompresszoron?” „Ott, ott, alatta!”
A lapozóban ugyanis a böhöm nagy kompresszor képe alatt nyomtatott kézírással ez volt: kompromisszum.
Na, ugye ismerik a világot a gyerekek? Jobban, mint mi, bölcs felnőttek. Jó lecke, ugye?
